A Dentium Implant Center plasztikai sebészét, Dr. Mohammad T. Jaberansarit kérdeztük arról, hogy miért éppen a plasztikai sebészet mellett döntött, hol végezte tanulmányait és mi motiválja a munkája során.

Miért kezdett ezen a pályán dolgozni?

Már az orvosi egyetemen, emlékszem, amikor anatómia gyakorlaton voltunk és preparáltunk, a tanárom is megmondta: „Fiam, neked sebésznek kell lenned!”. Így kezdődött a pályafutásom, eredetileg szívsebész akartam lenni. Kardiológusként PhD-ztem, majd szívsebész rezidensként kezdtem, de menet közben már éreztem, hogy a kardiológia rendkívül stresszes munka nekem.

Angliában dolgoztam heti 80-90 órát és rájöttem, hogy emellett nem nagyon lehet családot alapítani. Akkor váltottam a plasztikai sebészetre, a finom mozdulatok már a kezemben voltak. 

Hol végezte iskoláit? Mikor érkezett Magyarországra?

Angliában tanultam, akkor 19 éves voltam. Ezt követően Németországba mentem, ott akartam folytatni a pályát, ám nem volt tökéletes a német nyelvtudásom, ezért 1989-ben érkeztem Magyarországra. Itt ugyanis angolul is lehetett tanulni, amit én anyanyelvi szinten beszélek. A szívsebészi PhD-met már itt kezdtem Magyarországon. Persze eközben rengeteget utaztam. Egy évet töltöttem Dél-Afrikában, Fokvárosban, majd Angliába utaztam szívsebészeti gyakorlatra. 7 évvel később, 2007-ben újra visszajöttem Magyarországra. 

Milyen volt egy új kultúrában helytállni?

Nekem könnyebb volt megszokni az új kultúrát, mert még gyerek voltam, amikor letelepedtünk Angliában. Ami nagyon érdekes volt számomra, hogy nem beszéltem a magyar nyelvet, mégis nagyon közel éreztem a magyar kultúrát, épp úgy, mint a saját, iráni kultúrámat. Nagyon sok hasonlóság van a két nép között.

Meséljen egy kicsit a családjáról! Mivel foglalkoztak a szülei?

Édesapám nagyon sikeres magánvállalkozó, ám a forradalom után tönkrement a vállalkozása. Szerencsére mindig egy biztos háttérrel rendelkező család voltunk. A feleségem is iráni, ő informatikus végzettséggel rendelkezik. Angliában jött hozzám, de a mesterdiploma alatt teherbe esett és abbahagyta tanulmányait. Neki rendkívül fontos a család, nem akarta dadára bízni a gyermekünket, mindenképpen ő akarta nevelni.

Két fiunk van, végig ő foglalkozott a kicsikkel, ez azért egy 24 órás munka. A nagyobbik fiam még Angliában született, ő most 10 éves, a kisebbik pedig most lesz 5. Ő már itt született Budapesten. 

A nagyobbik fiának vannak már ambíciói, hogy ő is az orvosi pályát választja?

Nem, ő nem nagyon bírja a vér látványát. A kisebbik viszont igen. Nemrégiben operálták itt a nővéremet, műtét után pedig én szedtem ki a varratokat otthon. A nagyobb nem bírta, de a kicsi végignézte az egészet. 

Milyen kihívások vannak a plasztikai sebészetben? Hogyan tud Ön a legjobb lenni?

Rendkívül páciensközpontú a gondolkodásom. Igaz, hogy nálam tovább tart egy konzultáció, viszont minden egyes kérdésre türelemmel válaszolok és addig nem állok fel az asztaltól, amíg a páciens minden kételyét el nem oszlattam. Ezt nem minden orvos csinálja így, én azonban odafigyelek erre. Egy műtét előtt minden páciens fél és bizonytalan, ezért igyekszem minél több információt átadni, akár a szövődményekről is.

Ezzel mindenkit meg tudok nyugtatni, hogy jó kezekben van, biztonságban van a műtőmben. Fontos számomra, hogy szakmailag folyamatosan fejlesszem magam, számos külföldi konferencián veszek részt. Saját költségemen utazok híres sebészekhez, hogy megnézzem a technikájukat, a munkamoráljukat. Az itt tanult szakmai trükköket azóta is alkalmazom és jobb eredményeket érek el.

Volt-e olyan esete eddigi pályája során, amelyikre nagyon büszke, ami kihívást jelentett?

Angliában is rendelek és néhány hete ott keresett fel egy páciens. Később a hugával jöttek hozzám Magyarországra egy arcplasztika miatt. Természetesen nagyon örültem, hogy a páciens meg volt elégedve az eredménnyel, de ami még nagyobb örömmel töltött el az az volt, hogy a Budapesten töltött néhány nap külön élmény volt számukra. Írtak nekem egy levelet, amelyben megköszönték a kezelést és azt, hogy megismerhették ezt a gyönyörű várost.

A levélben megírta, hogy fiatalabbnak érzi magát és ez a műtét megváltoztatta az életét, visszakapta az önbizalmát. Jól esik, amikor ilyen visszajelzést kapok a munkámról, ilyenkor érzem, hogy megéri.

Természetesen minden orvosnak vannak olyan páciensei, akik nem elégedettek. Véleményem szerint ilyenkor nekem, mint orvosnak meg kell értenem, hogy lehet, hogy más volt az elvárás. Ezeket az eseteket nagyon finoman próbálom kezelni. Ha olyan pácienst kezelek, aki nem elégedett a végeredménnyel, akkor vagy helyreállítom a dolgot, vagy korrigálom azt, ami zavarja a pácienst. Ha szakmailag indokolt az eset, akkor akár ingyen is folytatom a korrigálást. Azt nem szeretem, ha a páciens nem boldog a kezelés végeztével, ezért mindent megpróbálok, hogy végül mégis boldogan köszönjünk el egymástól.